Sziasztok
Ma egy -szerintem- csodás
blogot szeretnék megosztani veletek. Úgy gondoltam, nem hagyhatom ki, hogy ne
mutassam meg másoknak ezeket a csodás irományokat, amikre a napokban bukkantam
rá és azonnal függővé is tettek. Na, akkor vágjunk is bele!
A blogot Jane Doe írja, elképesztő fogalmazással és
igazán bő szókinccsel, amelyek így együtt azonnal magával ragadnak, és egyszer
csak azt veszed észre, hogy már a felénél tartasz. Nem is tudom, hogy eddig
miért nem hallottam erről a blogról.
A Bloggerina verseket ír,
és olvasás közben csak ámulunk és bámulunk. Viszonylag sok verset publikált
már, ezt nagy örömmel láttam, és azt is, hogy ilyen tehetségesen rajzol és
költ. Mindenképpen érdemes mindenkinek benéznie ide, függetlenül attól, hogy szereti
az irodalmat vagy az efféle irományokat, én tényleg csak ajánlani tudom!
A blogot IDE kattintva meg tudjátok lesni, és
remélem, hogy rengeteg pozitív visszajelzést fog kapni az írónő.:)
És akkor most jöjjön az én
személyes kedvencem, amibe azonnal beleszerettem, és miután elolvastam könnyes
szemeimet kellett törölgetnem. Bízom benne, hogy sok embernek el fogja még
nyerni a tetszését.
Ha tudtad volna
"Volt egyszer egy madár, aki
igazán szeretni akart. De őt sohasem szerette senki. Apró volt és csúnya,
szenes tollai melengették boldogtalan szívét. Otthontalanul rótta a rózsaszín
naplementéket, és sohasem talált haza. Talán a szeretet lett volna az otthona?
De igazán sosem lelte meg, amit keresett. Rózsaszín fellegekből falatozott, és
mire az összes felhőrengeteget befalta, lement a nap. Mindig csak mohón akart,
s mikor megkapta, amiért áhítozott, sohasem volt elégedett. Csak falta az
egeket és falta, a fáknak csivitelt, pedig igazán senki sem hallotta meg őt
soha. Hiszen nem is beszélt semmiről. A fák pedig igazán csak azt hallották
meg, aminek volt értelme. Hát ezért jártak le esténként a koszorúslányok
leandereket szedni a mezőre, és aztán kiöntötték lelküket egymásnak a fák
tövében. Vajjal és virágporral megkent uzsonnájukat és egymás lelkét költötték
el a napfényes virágszirmokon. Bár ilyen lett volna a madár lelke is! De ő nem
tudta. Ó, nem a te hibád, te balga. Hisz te nem tudhattad. Ha tudtad volna,
talán igazán szerethettél volna. Akkor talán igazán szép lehettél volna."
Drága Liliana!
VálaszTörlésNagyon meglepődtem, amikor megláttam ezt a bejegyzésedet, de ugyanakkor hihetetlenül meghatódtam. A blogomat több mint egy éve vezetem, nem mindennaposan élem a blogger életmódot, de egy év alatt szerintem elég sok munkát fektettem bele, és sajnos így sincs olyan nagy olvasótábora a blogomnak, ezért lepődtem meg annyira, mikor így a semmiből egyszer csak írtál egy blogajánlót az oldalamnak. El sem tudod képzelni, hogy mennyire jól esett és meghatódtam, és ez adott nekem egy jó nagy löket motivációt. Köszönöm minden szavadat!
Szeretettel,
Jane Doe :)
Drága!<3
TörlésÖröm volt írni az ajánlót, és én tényleg örülök, hogy rátaláltam a blogorda!:) Nem hagyhattam ki, hogy ne osszam meg másokkal, hiszen az írásaid tényleg nagyszerűek, viszont szomorúan olvasom, hogy nem olyan nagy az olvasótáborod, és őszintén nem is értem miért.
Ne hagyd abba az írást, mert az bűn lenne!
Puszi
Liliana C.